Nagyjából tíz éves lehettem, amikor észrevettem. Amikor először láttam elsuhanni az utca túloldalán a kisöreget meglepően furcsa, robosztus biciklijén. Mintha a múltból tekert volna elő. Akárha egy másik világból került volna oda, annyira más, annyira régies volt. Szembeötlő volt a különbség a nyolcvanas évek „Velencéi”, „Turái”, Ukrajnái” között. Látszott, hogy ez valami teljesen más, abszolút szokatlan, s valami nagyon régi. Abban az időben egy ilyen vastag vázas, furcsa alakú bicikli, minden megszokott formától eltérő, különleges jelenség volt. Ma már nem ennyire meglepő látvány. A mai erős, és sok esetben érdekes kiállású kerékpár mellett, nem is annyira meghökkentő a forma, ami a „Pfeil” kerékpárokat jellemzi. A kis öreg, mint egy biciklis szellem a múltból, egyszer-egyszer feltűnt Baja-Kiscsávoly városrészben, aztán hosszú időre újra meg újra eltűnt a „homályban”. Már-már azt az érzést keltve, mintha nem is lenne igazán valóságos, mintha tényleg a régmúltból gurulna elő. Vágyakozva, epekedve gondoltam rá, bárcsak egyszer kipróbálhatnám a furcsa járművet.
Nagyjából húsz év elteltével- gyűjtői szenvedélyemnek hódolva- leltem rá egy háznál valamire, ami nagyon hasonlított a kisöreg kerékpárjához, mégis sok mindenben eltért attól. Miután rendbe hoztam, elhatároztam, hogy felkutatom, megkeresem az öregurat s megkérem, meséljen nekem a furcsa bicikliről, mondja el annak történetét.
Végül ráleltem Tóni bácsira (Pfeil Antal), akinek elmondása szerint öt ilyen jellegű kerékpár készült. A bicikliket édesapja készítette a 30-as években a család számára. Apja Pfeil János kisebb tehenészettel rendelkezett, a család ebből élt egy városszéli tanyán. Innen hordták be a tejet kerékpárokon a város piacterére a mai Szentháromság térre, ahol aztán értékesítették. A hosszú köves út, a nehéz, tejjel teli kannák nem voltak kíméletesek a biciklikkel. Az akkortájt a kereskedelemben kapható kerékpárok nem bírták a strapát, a vázak sorra mondták fel a szolgálatot.
Pfeil János kovácsmester (gazdálkodó) ezen felbuzdulva 1936-ban építette meg az első -1-es számú- vastagvázas erős járgányt, amely később kiválóan teljesített a gazdaságban, a tej elszállításában.
A vázat külföldről beszerzett vastag jó minőségű Mannesmann acélcsőből készítette. A kerékpár többi részét, akkoriban a kereskedésekben beszerezhető magyar alkatrészekkel egészítette ki, építette össze, mint pl. hajtómű, villa, kormány s egyebek.
A furcsa keresztvázas forma leginkább a századforduló környékén volt jellemző. Az abból az időből való archív képeken időnként találkozhatunk ilyen jellegű biciklikkel, megoldásokkal. Megtévesztő a hasonlóság a szintén bajai tervezésű „Bohner Tank” kerékpárral, amelyből Baján a Bohner vaskereskedés nagyjából negyven darabot értékesített. Mivel állítólag Bohner és Pfeil jó kapcsolatban voltak, feltételezhető, hogy a két járműnek volt egymáshoz köze. Nem lehet véletlen a forma egyezése.
A későbbi években 1939-ig még négy darab, hasonló jellegű, ámbár formailag többé-kevésbé eltérő biciklit készített el Pfeil a család többi tagjának. Mindegyik jellegzetessége, ismertetőjegye a különösen erős, szokatlan formájú hátsó támvilla. Készült 26²-os és 28²-os kivitel. Használt többféle sárvédőt, villát, hajtóművet, de mindig a korra jellemző, a magyar kereskedelemben beszerezhető tipikus hazai alkatrészeket felhasználva.
A történet szerint az egyik kerékpárt, a 2-es számút, egy a tanyára betévedt német katona vitte el. Soha többé nem látták sem a katonát sem a kerékpárt.
Ami még érdekes, Tóni bácsi elmondása szerint édesapja a járművek készítésekor már kampó kézzel dolgozott, mivel egyik kezét leszakította egy cséplőgép munka közben.
Mára az egykor virágzó gazdaság letűnt. A biciklik szétszóródtak. A város több szegletéből került elő egy-egy Pfeil-roncs. Ezeket sikerült felkutatni, a velük kapcsolatos információkat archiválni. A 2-es számú Pfeil a katonával együtt eltűnt a történelem homályában.
Eközben Tóni bácsi is elment. Csak a furcsa vastagvázas járgányok maradtak. Megőrizvén az emlékeket az egykori Pfeil családról, a tanyáról, a régi gazdaságról, ahol egyszer régen egy ügyes kéz és egy erős kampó összehangolt munkája mellett meglátták a napvilágot.
Kiss Dávid(skiss)
KÉPEK
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
