Fékek

Ha a kerékpároknál használt fékekről beszélünk akkor kijelenthetjük hogy a Weiss Manfréd Művekben készült biciklik esetében a legjellemzőbb megoldás az első kerékre ható karos gumifék(emeltyűsfék) beépítése volt.

A korai kerékpároknál használt "Osztrák Puch "mintájú kormányhoz, a szintén "Osztrák" formához hasonló, régies, finoman kidolgozott, belsőrugós emeltyűsféket alkalmazták. Ez a belső rugós karos gumifék, melyet későbbi katalógusokban "Csepel emeltyűsfék" néven találhatunk, első ránézésre "Osztrák" megoldásnak tűnhet, de részleteiben mégis eltér attól. Az egyik legjellemzőbb alkatrész, maga  a fékkar kialakítása is apró eltéréseket mutat.

A harmincas évek elejétől ugyanezen régies fékkarral már készültek ettől különböző emeltyűsfék megoldások is. Ilyen megoldás volt a "Kommerz" emeltyűsfék, ahol a fékrugó nem az alsó csőben, hanem felül a fékkarra és a féktartóbilincsre rögzítve helyezkedett el. Ennél a megoldásnál kisebb szorítógyűrűt és vékonyabb fékcsövet használtak. Korai bicikliknél ezzel a "kommerz" megoldással csak ritkán találkozhatunk.

Ezzel egyező, vagy legalábbis nagyon hasonló fékkarral létezett még egy harmadik emeltyűsfék változat is, ahol a fékcsövet egy menetes szorítógyűrű rögzítette a fékrúdhoz. Ezt a szorítógyűrűs megoldást nevezték "Extra-Super" emeltyűsféknek. Használata elenyésző mértékű volt, szinte csak elvétve látni ilyet. Néhány korai lelet tanúskodik létezéséről. Ez mellett érdekes , hogy a kúpos kialakítású magyar fékcső helyett időnként ezek a fékszettek az "Osztrák" mintályú egyenes fékcsővel , s a szintén "osztrák" szorítógyűrűvel voltak szerelve, de minden esetben a magyar mintájú fékkarral.

A három típusnál az alsó fékvezeték kiképzése és formája is eltérő volt. Extra -Super és Csepel fékeknél a fékvezeték talpa át van fúrva, azzal a céllal hogy a menetes szár átérjen a fékcsőbe, s megtámassza a rugót. A fékkar mindig az adott kormyánytest formájára volt hajlítva, követve annak főbb vonalait. A 25 mm -es kormányhoz képest a 22 mm -es kormánynál, a fékszett csak a féktartóbilincs méreteiben mutatott eltérést. A harmincas évek közepére ezen régies fékek eltünedeztek, s már csak néhány kerékpártípusnál találkozhattunk velük.

1935-höz közeledvén megkezdődik egy átmenet, megváltozik a fékkar és a fejrész formája, bár ez a változás még midíg egy finom kivitelű összeállítást eredményez. Valamiért ez az átmeneti forma igen ritka, kevés lelet került elő ezzel a megoldással, azonban érdemes megjegyezni hogy a 30-as évek közepén kiadott kerékpárkatalógusokban már a rajzokon is jól látható ez az új, átmeneti formavilág. Ezzel az "átmeneti" fékkarral az eddigi leletek tanúsága szerint csak kommerz fékszettek készülhettek, feltehetőleg a belső rugós változatoknál továbbra is a régebbi fékkart, s fejrészt használhatták.

Nagyjából a "tipikus" magyar kormánnyal egyidőben 1937 ? tájékán jelenik meg a legismertebb, legnagyobb számban használt emeltyűsfék szett, amely végigkíséri az ezt követő éveket egészen a "Rákosi" korszak elejéig. Ennél a formánál a fékkar egy az éleinél kissé legömbölyített lapos anyag, amit a végén, a fogantyú résznél megcsavarnak. A csavarás iránya, mértéke, és szögállása eltérő  lehetett, ebből is kitűnik hogy ez már egy sokkal egyszerűbb, elnagyoltabb alkatrész mint a korábbi évek finom kivitelű, pontosan megmunkált fékkarajai. Mivel WM kerékpároknál ez a forma a leggyakoribb, köszönhetően a nagy eladási számoknak s a viszonylag huzamosabb gyártási éveknek, joggal nevezhetjük ezt a fékkart a legtipikusabb magyar megoldásnak. A "tipikus" fékkar megjelenésével együtt a fejrész kialakítása is tovább változott, kissé laposabbá vált. Ettől az időtől ez az emeltyűsfék forma szinte egyeduralkodóvá vált. Ezzel a fékkarral kizárólag kommerz fékszettek készültek, bár meg kell jegyezni hogy a belső rugós emeltyűsfék megoldások a 40-es évektől szinte teljesen el is tűntek.

A karos gumifékek szorítógyűrűjéhez használt szorítócsavar fejkiképzése 8-as villáskulcshoz volt kialakítva. Valamikor a 40-es években, talán az évtized második felétől a szorítócsavar feje megváltozik, nagyobb lesz, 10-es villáskulcshoz méretezve.

Az 50-es években megjelenő "modern" kormánnyal párosítva jelenik meg egy újabb emeltyűsfék változat is. Ennél a féknél a fékkar egy egyszerű, edzett gömbvasból van kialakítva. A fékszett egyébb alkatrészei hasonlóak a korábbi WM fék összetevőkhöz, bár kicsit elnagyoltabb megmunkálásúak.

Az idő előrehaladtával karos gumifékek esetén a legszembetűnőbb változást a fékkar módosításai mellett, a fejrész kialakításának változása mutatta. A korai "gömb" formát lassan váltotta le az egyébként "tipikusnak" mondható "csepeli" forma, ami az idő előrehaladtával a kecses, domború kialakításból egyre inkább lapossá, sarkossá válik. Ettől az időtől kezdve ez a "csepeli" forma végigkísérte a hazai kerékpárgyártást majdnem a "Rendszerváltásig", mint jellegzetes magyar kerékpáralkatrész.

Főként a 30-as évek végéről, 40 -es évek elejéről előkerülő bicikli roncsoknál viszonylag "gyakran" találkozhatunk egy teljesen más formályú, erősebb fejrésszel a hazai emeltyűsfékszettekbe beépítve. Ez az alkatrész egyáltalán nem mondható "tipikusnak", ma még az sem biztos hogy valóban magyar WM alkatrész.

Amíg a fejrész az évek során egyre inkább sarkossá vált, addig a fékvezeték és a fékszorítógyűrű mind inkább legömbölyödött, eltűntek a markáns vállak ,élek.

A korszakokat, amikor ezek az egymástól eltérő, apróbb alkatrészek meghatározóan jellemzőek voltak, csak nagyjából lehet behatárolni. A 40-es évektől elég nagy keveredés mutatkozik,  s a korábbi évekre jellemző fékvezetékek és fékszorítógyűrűk is gyakran megtaláhatók viszonylag jól egyben megmaradt kerékpároknál. Ezt a keveredést talán a felhalmozott raktárkészlet, és az újonan legyártott alkatrészek nagyjából "egyidejű" felhasználása okozhatta.

Egyszerűbb kerékpároknál összefoglalva azt lehetne mondani, hogy a gyártás első éveiben a belső rugós "Csepel" típusú fék volt a jellemző, majd a 30-as évek második felétől jobbára a kommerz fékek használata volt a gyakori.

Léteztek még különleges emeltyűsfékek, melyek speciális igényeket elégítettek ki. Ilyen különleges volt a katonai kerékpároknál használt megoldás, ahol a szédszedhető kormánytest könnyen bontható fékrendszert igényelt, s ilyen különleges megoldás volt az árúhordó kerékpár esetén speciálisan a kormányszárban elvezetett fékszár. Katonai biciklinél a fékpofában évszám és WM jelzés található.

Bár a hazai kerékpárgyártásban az első kerékre ható karos gumifék (emeltyűsfék) használata volt a legjellemzőbb, különlegesebb, extra kivitelű bicikliknél meg-megjelent néhány ettől eltérő, szokatlanabb megoldás is. Többek között ilyen volt a patkófék, a bowdenes gumifék,és az első kerékben elhelyezett dobfékes első agy. Patkófék és bowdenes gumifék esetén a korai időkben még biztosan nem létezett Weiss Manfréd gyártmány, így külső beszállítóktól szerezhették be ezeket a ritkábban használt megoldásokat. Később, talán a 30-as évek második felében megjelentek magyar változatok is. Létezett WM gyártmányú dobfékes első agy , és került elő már "Csepel" márkanévvel ellátott patkófék is.

Érdekes, hazánkban szokatlan megolás a "szoci" időben használt rudazatos patkófék rendszer, amit például a "Robusta" márkanév alatt futó bicikliknél láthatunk.

Más alkatrészekhez hasonlóan a fékek felületi bevonata is az idő előrehaladtával változott. A korai nikkeles bevonatot idővel a króm követte, majd a 40-es évek elején elvétve találkozhatunk kadmiumos megoldással is. Érdekes hogy az 1942-43 körüli években használt festett fekete kormánytestek is krómos, esetenként kadmiumos fékszettel voltak felszerelve. Még a kormányhoz közvetlenül csatlakozó fékkar is krómos, illetve kadmiumos kivitelben készült, ezáltal furcsa rendezetlen összkép tárulhat elénk egy ilyen biciklire előlről rátekintve.

Katonai kerékpároknál a kormánytesthez hasonlóan a fékszett is feketítéssel volt felületkezelve.